Navigation Path: Home > The European Central Bank > Történeti áttekintés > Gazdasági és monetáris unió
1988 júniusában az Európai Tanács megerősítette a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) fokozatos megvalósítására vonatkozó célkitűzését. Ennek jegyében felkért egy bizottságot, amelyet Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnöke vezetett, hogy tanulmányozza, az unió megvalósításához milyen konkrét szakaszok vezethetnek, és tegyen javaslatot ezzel kapcsolatban.
A bizottság a következő tagokból állt: az Európai Közösség nemzeti központi bankjainak elnökei, Alexandre Lamfalussy, a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) akkori elnöke, Niels Thygesen, a közgazdaságtudományok professzora Dániából és Miguel Boyer, a Banco Exterior de España akkori elnöke.
A munka eredményeképpen megszületett Delors-jelentés három különálló, ugyanakkor egyre magasabb fejlettségi szintet képviselő lépésben javasolta megvalósítani a Gazdasági és Monetáris Uniót.
Az Európai Tanács a Delors-jelentés alapján 1989 júniusában 1990. július 1-jét jelölte meg a Gazdasági és Monetáris Unió első szakaszának kezdeteként. Ezen a napon elvben megszüntették a tőke mozgására vonatkozó valamennyi korlátozást a tagállamok között.
Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak központi banki elnökeiből álló Elnöki Bizottságot, amely 1964. májusi létrehozása óta egyre fontosabb szerepet játszott a monetáris együttműködésben, további hatáskörökkel ruházták fel, amelyeket egy 1990. március 12-i tanácsi határozatban fektették le. Új feladataik közé tartozott a tagállamok monetáris politikájáról való konzultáció, illetve a politikák összehangoltságának javítása az árstabilitás megvalósítása érdekében.
A rendelkezésre álló idő viszonylagos rövidségére és az elvégzendő feladatok összetettségére való tekintettel az Elnöki Bizottság kezdeményezte a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) harmadik szakaszának előkészületeit is. Az első lépés a munka korai szakaszában megvizsgálandó kérdések megjelölése és 1993 végére egy munkaprogram összeállítása volt, illetve ennek megfelelően az e célra már létrehozott albizottságok és munkacsoportok feladatköreinek meghatározása.
A második és harmadik szakasz megvalósításához módosítani kellett az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést (a Római Szerződést), hogy létrejöhessen a megfelelő intézményi struktúra. E célból kormányközi konferenciát hívtak össze a GMU-val kapcsolatban, amelyet a politikai unióról szóló kormányközi konferenciával párhuzamosan tartottak meg 1991-ben.
A tárgyalások eredményeként létrejött az Európai Unióról szóló szerződés, amelyet 1991 decemberében hagytak jóvá, majd Maastrichtban, 1992. február 7-én írtak alá. A ratifikálási folyamat késedelme miatt azonban a Szerződés, (amely módosította az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést – a dokumentum nevét egyúttal az Európai Közösséget létrehozó szerződésre változtatva – és többek között kiegészítette a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvvel ( pdf 200 kB, en), valamint az Európai Monetáris Intézet alapokmányáról szóló jegyzőkönyvvel) 1993. november 1-jéig nem lépett hatályba.
Vissza a lap tetejéreAz Európai Monetáris Intézet (EMI) 1994. január 1-ji létrehozása a GMU második szakaszának kezdetét jelentette. Ezzel egy időben megszűnt az Elnöki Bizottság. Az EMI átmeneti fennállása a monetáris integráció állapotát is tükrözte a Közösségben. Az EMI feladatkörébe nem tartozott bele az Európai Unió monetáris politikájának megállapítása és alkalmazása – ez a nemzeti hatóságok feladata maradt –, és nem volt felhatalmazása devizapiaci intervenciók végrehajtására.
Az EMI két fő feladata
E célból az EMI konzultációs és véleménycsere-fórumot hozott létre a különböző politikai kérdésekkel kapcsolatos információk és nézetek megosztására, és meghatározta a KBER harmadik szakaszbeli feladatai végrehajtásához szükséges szabályzati, szervezeti és logisztikai keretrendszert.
Az EMI előkészületi munkájáról
1995 decemberében az Európai Tanács tagjai megegyeztek abban, hogy a harmadik szakasz elején bevezetendő európai valutaegységet „euro”-nak nevezik, és megerősítették, hogy a GMU harmadik szakasza 1999. január 1-jén kezdődik. Meghirdették előzetesen az euróra történő áttérés eseményeinek időrendjét. Ez a forgatókönyv elsősorban az EMI által részletesen kidolgozott javaslatokon alapult.
Ugyanakkor az EMI-t bízták meg az euroövezet és a többi EU-tagország közötti jövőbeli monetáris politikai, illetve árfolyam-politikai kapcsolatok előkészítésével is. 1996 decemberében az EMI benyújtotta jelentését az Európai Tanácsnak. Ez a jelentés szolgált alapul az 1997. júniusban bevezetett új árfolyam-mechanizmus (ERM–II) alapelveiről és fő elemeiről szóló Európai Tanács-rendelethez.
1996. decemberben az EMI a 2002. január 1-ji forgalomba hozatalra kiválasztott bankjegyek sorozattervét is bemutatta az Európai Tanácsnak, illetve utóbb a szélesebb közönségnek.
Hogy a Szerződés GMU-ra vonatkozó rendelkezéseit kiegészítse és konkrétabbá tegye, az Európai Tanács 1997 júniusában elfogadta a két rendeletből álló Stabilitási és növekedési paktumot, amelynek célja a költségvetési fegyelem biztosítása a GMU keretében. A Tanács 1998. májusi nyilatkozata kiegészítette a Paktumot, és megerősített a benne foglalt kötelezettségvállalásokat.
1998. május 2-án az Európai Unió Tanácsa – állam- illetve kormányfői összetételben – egyhangúlag úgy döntött, hogy 11 tagállam teljesítette a GMU harmadik szakaszában való részvételhez és a közös valuta 1999. január 1-ji bevezetéséhez szükséges feltételeket. Az első résztvevők Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország voltak. Az állam- ill. kormányfők között abban is politikai egyetértés alakult ki, hogy kiket javasolnak kinevezésre az Európai Központi Bank (EKB) Igazgatóságába.
Szintén 1998 májusában a közös valutát bevezető tagországok pénzügyminiszterei megállapodtak ugyanezen tagállamok jegybank-elnökeivel, az Európai Bizottsággal és az EMI-vel, hogy az euróra való végleges átváltási árfolyamok rögzítéséhez az árfolyam-mechanizmusban résztvevő tagállamok valutáinak az aktuális ERM-beli bilaterális középárfolyamát fogják használni.
A 11 résztvevő tagállam kormányai 1998. május 25-én kinevezték az EKB elnökét, alelnökét és az Igazgatóság további négy tagját. Kinevezésük 1998. június 1-ji hatályba lépésével létrejött az EKB. Az EKB és a résztvevő tagországok nemzeti központi bankjai alkotják együtt az eurorendszert, amely a GMU harmadik szakaszában az egységes monetáris politika kialakításáért és meghatározásáért felelős.
Az EKB 1998. június 1-ji létrehozásával az EMI teljesítette feladatait. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 123. cikke (a korábbi 1091. cikk) értelmében az EMI-t az EKB létrehozásával egy időben felszámolták. Az EMI-re bízott összes feladat időben lezárult, és az 1998-as év hátralévő részét az EKB a különböző rendszerek és eljárások végső tesztelésére fordította.
Vissza a lap tetejéreA GMU harmadik és végső szakasza 1999. január 1-jén vette kezdetét a monetáris unióban az induláskor résztvevő 11 tagállam valuta-árfolyamainak végleges rögzítésével és az EKB felügyelete alatti egységes monetáris politika bevezetésével.
A részt vevő tagállamok száma 2001. január 1-jén Görögországnak a GMU harmadik szakaszába való belépésével 12-re nőtt. 2007. január 1-jén Szlovénia lett az övezet tizenharmadik tagja, egy évre rá Ciprus és Málta, 2009. január 1-jén pedig Szlovákia csatlakozott. Az euroövezetbe való belépés napján ezen országok nemzeti központi bankjai automatikusan az eurorendszer tagjaivá váltak.
Vissza a lap tetejére
