BEVEZETÉS

2007. július 12. - Havi jelentés

Az EKB Kormányzótanácsa 2007. július 5-i ülésén a rendszeres közgazdasági és monetáris elemzés alapján változatlanul hagyta az EKB irányadó kamatait. A június 6-i kamatemelés óta beérkezett információk szintén alátámasztották az akkori döntést megalapozó megfontolásokat, egyszersmind megerősítették, hogy a középtávú árstabilitási kilátások továbbra is a magasabb infláció irányába mutató kockázatoknak vannak kitéve. Az euroövezetben uralkodó pozitív gazdasági helyzet miatt a monetáris politika még mindig megengedőnek mondható, a finanszírozási feltételek általánosságban kedvezőek, a pénzmennyiség és a hitelállomány erőteljesen bővül, a likviditás pedig bőséges. Ami a jövőt illeti, a középtávú árstabilitás biztosítása továbbra is határozott és gyors fellépést kíván. A Kormányzótanács változatlanul fokozott figyelemmel kísér minden folyamatot annak biztosítására, hogy a középtávú árstabilitási kockázatok ne realizálódjanak, valamint, hogy közép- és hosszabb távú inflációs várakozások az euroövezetben változatlanul szilárdan az árstabilitással összeegyeztethető szinten legyenek rögzítve. Ez ugyanis előfeltétele annak, hogy a monetáris politika folyamatosan támogatni tudja az övezetben a fenntartható gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést.

Elsőként a közgazdasági elemzést áttekintve, a legfrissebb adatokból és felmérésekből összességében továbbra is pozitív kép rajzolódik ki, alátámasztva azt a nézetet, miszerint az euroövezet gazdasága 2007 második negyedévében is jelentős ütemben növekedett, összhangban a Kormányzótanács által felvázolt alappályával.

A gazdaság jövőbeli kilátásai középtávon továbbra is kedvezőek, így az euroövezetben is adottak a stabil növekedés folytatódásának a feltételei. A külgazdasági helyzetről azt lehet megállapítani, hogy a világgazdaság növekedése kiegyensúlyozottabbá vált az egyes térségek között, és bár némileg veszített lendületéből, továbbra is erőteljes. A külső tényezők tehát továbbra is kedvezően hatnak az euroövezet kivitelére. Az belső kereslet viszonylag lendületes dinamikája is várhatóan megmarad. A beruházások továbbra is élénk ütemben bővülnek, ami az összességében továbbra is kedvező finanszírozási feltételeknek, a már felhalmozódott és gyorsan növekvő vállalati jövedelmeknek, a mérlegkonszolidációknak, valamint a vállalati hatékonyság tartós javulásának köszönhető. A rendelkezésre álló reáljövedelem alakulása támogatja a fogyasztást, miközben tovább javulnak a munkaerő-piaci feltételek.

A kedvező növekedési pályát övező kockázatok rövidebb távon nagyjából egyensúlyban vannak, közép-, illetve hosszabb távon azonban továbbra is a lassulás irányába mutató kockázatok vannak túlsúlyban, aminek hátterében elsősorban külső tényezők állnak. Ezek elsősorban nagyobb protekcionista nyomástól való félelemmel, az olajárak esetleges további emelkedésével, valamint azokkal az aggodalmakkal hozhatók összefüggésbe, hogy a globális egyensúlyi problémák miatt bizonyos folyamatok turbulensé válhatnak, illetve módosulhat a pénzügyi piaci hangulat.

Az árak alakulására áttérve, az Eurostat előzetes becslése szerint az éves HICP-infláció üteme 2007 júniusában 1,9% volt, vagyis nem változott a korábbi hónapokhoz képest. A jövőbeli áralakulásokat tekintve, az éves infláció pályáját rövid távon továbbra is az energiaárak mostani és múltbeli alakulása határozza meg, mivel tavalyi ingadozásuk jelentős bázishatásokat okoz. A jelenlegi olajárak és a határidős tőzsdei olajárak felfelé irányuló trendje alapján az éves infláció valószínűleg csak kissé csökken az elkövetkező hónapokban, majd az év vége táján ismét jelentősen emelkedik.

A monetáris politika szempontjából releváns középtávú horizonton az áralakulást továbbra is a magasabb infláció irányába mutató kockázatok övezik, amelyek elsősorban a belföldi tényezőkkel hozhatók összefüggésbe. Mivel az övezet gazdaságában magas a kapacitáskihasználtság és tovább javul a munkaerő-piaci aktivitás, olyan korlátok jelentkeznek, amelyek mindenek előtt a bérek vártnál erőteljesebb alakulásához vezethetnek. Ilyen körülmények között növekedhet a szereplők árazási ereje az olyan piaci szegmensekben, ahol nincs erőteljes verseny. Mivel az ilyen fejlemények jelentős felfelé irányuló inflációs kockázatokkal járnának, alapvető fontosságú, hogy az érintett szereplők felelős magatartást tanúsítsanak, vagyis olyan, megfelelően differenciált bérmegállapodásokat kössenek, amelyekben figyelembe veszik az árversenyképességet, a számos országban még mindig magas munkanélküliséget és a különböző szektorok termelékenységének eltérő alakulását. A Kormányzótanács hangsúlyozza, hogy el kell kerülni egy olyan bérpályát, amely végül inflációs nyomás kialakulásához vezetne és az euroövezeti polgárok vásárlóerejének csökkenését vonhatná maga után. Magasabb infláció irányába mutató kockázatok adódnak továbbá az eddig vártnál nagyobb szabályozottár- és közvetettadó-emelésekből, illetve egyes országok prociklikus költségvetési politikájából. Végül a külső tényezőket tekintve, hasonló kockázatot hordoz az olajárak további váratlan emelkedésének lehetősége.

A monetáris elemzés is igazolja, hogy az árstabilitást közép-, illetve hosszabb távon a magasabb infláció irányába mutató kockázatok övezik. A pénzmennyiség változatlanul erős ütemben nő, miközben bőséges a likviditás. A folyamatosan erőteljes monetáris expanziót tükrözi az M3 változatlanul gyors bővülése – amelynek üteme májusban éves szinten elérte a 10,7%-ot –, valamint a még mindig nagymérvű hitelkiáramlás. A pénzmennyiség és a hitelállomány erőteljes bővülése részben a kedvező finanszírozási feltételeknek és a stabil gazdasági növekedésnek tudható be.

A monetáris és hitelexpanzió monetáris politikai szempontból releváns trendjeinek értékelésekor fontos, hogy a rövid távú ingadozásokon, a hozamgörbe-meredekség megváltozásának hatásain, valamint az átmenetinek ígérkező külső tényezőkön túlra tekintsünk. Ebből a nézőpontból több jel is arra utal, hogy a magasabb rövid lejáratú kamatok ugyan befolyásolják a pénzmennyiség bővülési ütemét, ám ez idáig nem fogták vissza jelentősen a pénzmennyiség és a hitelezés általánosan erős dinamikáját. A rövid lejáratú kamatok emelkedésének következtében például az utóbbi negyedévekben mérsékeltebb ütemben bővült az M1, vagyis a szűkebb értelemben vett pénzaggregátum. Hasonló állapítható meg a magánszektornak nyújtott hitelek éves növekedéséről is, amelynek üteme ugyan még mindig kétszámjegyű, de 2006 közepe óta már a stabilizálódás jeleit mutatja. A hitelnövekedés stabilizálódása egyre több területet érint, ami a nem pénzügyi vállalatok és a háztartások körében már érzékelhető. Utóbbiak esetében a hitelkiáramlás stabilizálódása az ingatlanár-dinamika mérséklődését is tükrözi, noha ennek értéke összességében még mindig magas az euroövezetben.

A pénzmennyiség és a hitelkiáramlás változatlanul élénk ütemének fényében egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy az árstabilitást közép- és hosszú távon felfelé mutató kockázatok övezik. A pénzmennyiség évek óta tartó dinamikus bővülését követően az összes mérvadó mutató szerint továbbra is bőséges a likviditás az övezetben. A fenti körülmények között a monetáris folyamatokat továbbra is rendkívül gondosan nyomon kell követni, különösen a gazdaság dinamikus növekedése és a még mindig erőteljes ingatlanpiaci aktivitás fényében.

Összefoglalva: az áralakulási tendenciák értékelése során fontos, hogy a rövid távú volatilitáson túli folyamatokra tekintsünk, a monetáris politika releváns időhorizontja ugyanis a középtáv. A középtávú árstabilitási pályát övező kockázatok továbbra is felfelé mutatnak, ami elsősorban belföldi tényezőkkel hozható összefüggésbe. Mivel az övezet gazdaságában magas a kapacitáskihasználtság és tovább javul munkaerő-piaci aktivitás, olyan korlátok jelentkeznek, amelyek elsősorban a vártnál erősebb béralakuláshoz és profitrátákhoz vezethetnek. A fennálló likviditásbőség melletti dinamikus pénzmennyiség-növekedésből és hitelkiáramlásból kiindulva, a közgazdasági és a monetáris elemzés összevetése is azt a helyzetértékelést támasztja alá, miszerint közép- és hosszabb távon a magasabb infláció irányába mutató árstabilitási kockázatok vannak túlsúlyban. A Kormányzótanács ennek megfelelően fokozott figyelemmel kísér minden folyamatot annak biztosítására, hogy a középtávú árstabilitási kockázatok ne realizálódjanak, illetve, hogy az euroövezeti közép- és hosszabb távú inflációs várakozások változatlanul szilárdan az árstabilitással összeegyeztethető szinten legyenek rögzítve. Ami a jövőt illeti, a középtávú árstabilitás biztosítása továbbra is határozott és gyors fellépést kíván.

A költségvetési politikára áttérve, a Kormányzótanács aggodalommal vesz tudomást nem egy ország esetében a korábbi fiskális konszolidációs célok fellazulásáról. A jelenlegi összességében kedvező gazdasági környezetben elengedhetetlen, hogy a kormányok a gazdasági „bőség” idején eleget tegyenek a Stabilitási és növekedési paktum fiskális konszolidációs intézkedéseinek, továbbá, hogy valamennyi érintett ország tartsa magát az Eurocsoport 2007. április 20-i berlini ülésén vállalt kötelezettségeihez. A berlini megállapodásnak megfelelően 2008-09-re az övezet legtöbb országa, legkésőbb 2010-re pedig az összes ország megvalósítja középtávú célkitűzését, kihasználva a kedvező konjunkturális helyzetet. Az ígéreteknek már a 2008-as költségvetési tervekben is meg kell jelenniük, elkerülendő azt a múltban több kormány által is elkövetett hibát, hogy a gazdasági „bőség” idején elmulasztották a költségvetési kiigazítást. A Kormányzótanács ugyanakkor üdvözli, hogy az ECOFIN Tanács hangsúlyt helyez az állami pénzügyek minőségét és hatékonyságát javító intézkedésekre.

A strukturális reformok témakörében a Kormányzótanács maradéktalanul támogat minden olyan intézkedést, amely az áru-, a munkaerő- és a pénzügyi piacok javítását célozza. A növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatások kapcsán az EU-tagállamok megjegyezték, hogy a jól működő belső piac továbbra is a lisszaboni programpontok sarokköve, továbbá, hogy a négy alapszabadság fogja megerősíteni az unió versenyképességét. A tagállamok éppen ezért elsődleges fontosságúnak tekintik az egységes piac kialakításának befejezését, ezen belül is a pénzügyi piacok integrációját, a hatékony energiapiaci versenyt és a szolgáltatásokról szóló irányelv gyakorlati megvalósítását. Az élénkebb piaci verseny és a határokon átnyúló ügyletek akadályainak csökkentése kedvez a fogyasztóknak, mivel alacsonyabb árakat és nagyobb termékválasztékot eredményez. A vállalatok hatékonyabban, dinamikusabban működhetnek, ellenállóbbak lehetnek a gazdasági sokkokkal szemben, továbbá eredményesebben reagálhatnak a globalizáció okozta kihívásokra és aknázhatják ki a benne rejlő lehetőségeket. A „szabadversenyes, nyílt piacgazdaság” elvének követése elsőrendű fontosságú a hosszú távú gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, az euroövezet sokkokkal szembeni ellenálló képessége és az árstabilitás fenntartásának elősegítése szempontjából. Mindez megerősítést nyert az Európai Tanács legutóbbi ülésén is, amelyen az unió vezetői megállapodtak abban, hogy kormányközi konferencia keretében újabb jegyzőkönyvet fűznek az Szerződésekhez. A dokumentumtervezet aláhúzza, hogy az olyan belső piac, amelynek a versenytorzító tényezőket kiküszöbölő rendszer is része, valóban nélkülözhetetlen az unió gazdaságainak hatékony működése szempontjából.

Az EKB júliusi Havi jelentése két cikket tartalmaz: az első az euroövezeti monetáris folyamatokat írja le és értelmezi a 2004 közepe óta tartó időszakban, míg a második a fő olajexportáló országok gazdaságának közelmúltbeli alakulását tekinti át.